Marci a 33.héten koraszülöttként, tüdőgyulladással és oxigénhiánnyal jött a világra.Súlya 2490 gramm volt,ami kicsinek nem mondható. Nem megfelelő mozgásfejlődése miatt Dévény tornára, HRG úszásra, majd TSMT tornára hordtuk. Mindegyik fejlesztés segített valamit, de amikor egy évvel ezelőtt a Kerek-Világ Házba érkeztünk, az volt az első benyomásom: VÉGRE ITT A VILÁGOSSÁG AZ ALAGÚT VÉGÉN! Elkezdtük az alapozó terápiát és a nehéz regressziós időszakokat leküzdve egyre egy “összerakottabb” gyereket kaptam minden téren. Gyengébb képességűek iskolájába akartak küldeni bennünket, az eredmény: kiváló lett minden tantárgy. Úgy néz ki, hamarosan be is fejezhetjük a terápiát és tovább lépünk egy magasabb szintre. KÖSZÖNJÜK NEKTEK KEREK-VILÁG HÁZ!
Megjegyzem, nektek szülőknek is sok kitartás és együttműködés szükséges hozzá. Sok sikert kívánok!

Zsiga története
Másfél évvel ezelőtt kerestük fel Zsuzsiékat megkésett beszédfejlődés és figyelemzavar problémákkal. Akkor már szinte utolsó reményként, mivel sokfajta fejlesztésen túl voltunk már, mégsem sikerült igazán eredményt elérni. Nagy szakértelemmel és odafigyeléssel vették kezelésbe gyermekemet, mindig nyitottan álltak nem csak a gyermekem problémáihoz, de mi szülők is nagyon sokat köszönhetünk nekik. Másfél évig jártunk tornázni, ezalatt nagyon sokat javult gyermekem mozgása, jobban kommunikál, magabiztosabb, a figyelemzavarnak nyoma sincs. Sosem tudjuk majd eléggé meghálálni azt amit itt kaptunk! Bárki, aki ide érkezik, biztos lehet benne, hogy jó kezekben lesz, csak ajánlani tudom! Köszönjük Zsuzsi és Szilárd!

Gábor
Körülbelül másfél évvel ezelőtt találkoztunk a Kerek-Világ Házzal és Zsuzsival egy szerencsés pillanatban. Akkoriban kisfiúnk rendszeresen dührohamokat kapott, nem egyszer agresszív megnyilvánulásai voltak kishúga irányába, de felénk, szülei felé is. A mindennapos csúnya beszédtől zengett az egész ház, és esetenként tettlegességig is fajultak a dolgok. Legtöbbször azért, mert nem úgy történtek a dolgok, ahogyan azt ő eltervezte vagy szerette volna. Esetleg nem kaphatta meg azt amit akart. Lehettünk mi szeretetteljesek, odafigyelők, nyugodtak, játékosak, figyelem elterelők, parancsolóak, bűntetők, kemények vagy engesztelők, hosszú távon semmi sem használt. A helyzetünk tarthatatlan volt, a napi konfliktusok teljesen tönkretették a családi békét, elűzték az otthon melegét. Értetlenül álltunk a helyzet előtt, vádoltuk magunkat, hogy mit ronthattunk el, biztos bennünk van a hiba, hogy így viselkedik. Egyszerűen nem találtuk a megoldást, hogy mit kellene másképp csinálnunk ahhoz, hogy megváltozzon ez az élethelyzet.
Az első szövegértés – hallás vizsgálat kimutatta, hogy a két fülének nagyon is eltérőek az eredményei, aminek a kompenzálása iszonyú feszültséget okozott gyermekünknek. Agyának komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy a két oldalon hallottakat össze tudja hangolni, és egyáltalán megértse a környezetét. Ezt a feszültség többletet – mint egy elektromos kisülést – vezette le a hiszti rohamokban és dühkitörésekben.
Napi gyakorlással, megfelelő mozgással, rendszeres kontroll vizsgálatokkal – mérésekkel nagyon sokat javult a helyzet. Még vannak hisztik, még eluralkodnak rajta az érzelmek. De ezek a megnyilvánulások korántsem agresszív, ön- és környezetromboló hatásúak. Nyilván mi magunk is változtunk ezáltal, a közös munka minden fél számára hozott valamiféle megoldást. Sokkal nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak vagyunk mi is, ami tovább segíti az ő fejlődését. És valahol ez a cél…

Bár még az elején vagyunk, sok változást tapasztalunk a gyerekeknél. Mindkét kisfiamnál pozitív változás tapasztalható, kezdve a finommotoros készségeknél. Soha nem szerettek rajzolni, kézműveskedni, amióta járunk tornára (szeptember óta), elkezdtek rajzolni, (maguktól!) van hogy 2 órát is az asztalnál ülnek. A kisebbik fiam beilleszkedési problémái az óvodában megszűntek, sőt elég nagy baráti köre lett. Magatartás problémák is megszűntek, már nem ül olyan sokat büntetésben. Az óvónénik az eddigi többnyire negatív értékelés helyett most csak pozitív értékelést írtak róla. 🙂 A nagymotoros készségek is javulni látszanak, a foci edző többször dícséri, emeli ki őket a teljesítményük miatt. A nagyobbik fiam 2 hónap alatt megtanult stabilan korcsolyázni, síelni, és úszni. Most kezdett lovagolni, de már önállóan üget. Önbizalma sosem volt a sporthoz, mert esett- kelt, botladozott mindig. Most letisztult a mozgása, és a mozgáskoordinációja is stabilabb lett. És ami számomra a legjobb hír, hogy egyre ritkábbak a véget nem érő hisztik. Jobban reagálnak a fegyelmezésre. 🙂
Köszönöm nektek előre is hogy segítetek jobb életminőséget adni a fiaimnak!!! Hálás vagyok nektek!!! :))

Végső elkeseredésemben találtam meg Zsuzsit (Kerek-Világ Ház Alapítvány). Ha mondhatom azt, hogy a fiam életét “mentették meg”!
Peti nem beszélt 4 évesen, ezért szociálisan elmaradt a többi korabeli gyermekektől. Bizottsági vélemény F84.9 Autista kód. 🙁
Az óvodában ahova Peti járt,egy nagyon súlyos autista fogyatékos gyermekként bántak vele (pedig nem volt az).Éreztem, hogy itt más van. Az óvodában sajnos süket fülekre találtam. Ahol nem egy kisgyerekként,
hanem egy súlyos fogyatékos problémaként kezelték. Segítségért kiáltva találtam meg Zsuzsit, Szilárdot.
Nagy tapasztalattal, tudással rendelkeznek! Őszinte gyermekközpontúsággal! Remek szakemberek!
A mozgásterápia amit ők tartanak, speciális! Csodát művel a gyermekekkel! 🙂
1 év terápia után Peti rengeteget fejlődött a terápiával!!! Olyannyira hogy a Bizottság levette a kódot Petiről! :’) Jelenleg Peti 1 osztályos kitűnő tanuló! Imádja az iskolát! A Kerek-Világ Ház Alapítvány munkája nélkül ez nem így történt volna!
Köszönjük nektek! Trádler Péter és Baranyi Veronika

Először is szeretnénk megköszönni azt a nagyon komoly munkát, amit lányunkkal közösen a fejlesztő tornán elvégeztetek. Örülünk neki, hogy hittünk Nektek és Bennetek.
Gyermekünk a torna előtt elég félénk kislány volt, az önbizalma sem volt túl nagy. Az iskola sem segített ezen, mert több osztálytársa egy évvel, vagy még annál is többel volt idősebb nála.
Az első osztályban sokszor hazahozta a házi feladatot, és csak nagy hisztik árán volt hajlandó megírni, és azt is csak több részletben. Türelmetlen volt, és ha valami nem sikerült elsőre, azt inkább félbehagyta, elkerülte. Kudarcot nem viselt el szinte semmiben.
Aztán elkezdett járni a tornára és nagyon jól érezte magát. Örült ha mehetett, tetszett neki. Csak azt nem szerette, ha egyedül kellett csinálnia a gyakorlatokat.
Amióta elkezdett a tornára járni, nagyon sokat komolyodott. Jobban érzi a feladatok súlyát és most már időt is szán rá, hogy jól megcsinálja őket. Sokkal türelmesebb lett ezen a téren. A totális kudarckerülést felváltotta a sikertelenség kihívása. Ha valami nem sikerül jól elsőre, akkor csak egy pillanatnyi összeomlás látható és utána újra elkezdi és megcsinálja jól. Az is jellemző lett, hogy önállóan, vagy első szóra összerakja a dolgait maga után.
Az iskolában nem lett kevesebb a dolga, ugyanazon órák, szakkörök mellett is legtöbbször elkészíti a házi feladatát. Az, ami korábban elképzelhetetlen volt, hogy ő plusz feladatot csináljon ahhoz képest, amit előre megbeszéltünk, oda fejlődött, hogy reggel saját magától felkel és odaül „meglepetésből” megírni a házit, vagy megírja az összes házit egyszerre, hogy már azzal se kelljen bajlódni utána, esetleg szorgalmi feladatot tanul meg csak úgy. Szinte minden tárgyból javított és sokkal érdeklődőbb az iskola iránt.
Sokat ügyesedett a torna alatt. Láthatóan jobb a mozgáskoordinációja. Ezáltal testnevelés órán is jobban tud teljesíteni és az udvari játékokban is könnyebben részt vesz.
Összességében azt látjuk, hogy a torna hatására elsősorban jelentősen javult a mozgáskoordinációja. Másodsorban a torna alatt a feladatokra történő folyamatos odafigyelés miatt javult a koncentrációs készsége és a folyamatosan érkező feladatok végrehajtása miatt fegyelmezettebb és türelmesebb is lett. Ezek a pozitív dolgok mind- mind növelik az önbizalmát, amitől sokkal jobban érzi magát és így könnyebb lett az élete, ezáltal a miénk is.
Még egyszer köszönjük szépen a belé fektetett munkát és reméljük, hogy még sok gyermeknek tudtok hasonlóan sikeresen segíteni a jövőben.

Fiúnk későn, 2,5 éves kora után kezdett el szavakat mondani, kb 3 éves korára ugyan már mondatokat alkotott, de mondatalkotása bonyolult, az értést zavaró volt, intonációja sajátos, szótagolva beszélt, láthatóan óriási energiájába került és fárasztotta a beszéd. Környezetének úgy tűnt, mintha a fejében egy „szótárt” és egy „nyelvtankönyvet” külön-külön használva állítaná össze nagyon lassan mondanivalóját. Értett szókincse ugyan gazdag volt, de láthatóan a beszédprodukció során nehezen fért hozzá a „belső lexikonjához”. Mozgásfejlődése rendben volt, kivéve hogy a négykézláb mászást szinte kihagyta a sorból. Rajzai nagyon elmaradtak korától, 4,5 évesen még csak firkált, mindenféle alakzatok nélkül. Verset, nagyon rövid mondókákat sem tudott megtanulni. Társas kapcsolatai – véleményünk szerint emiatt is – nem jól alakultak sem az óvodai, sem egyéb közösségekben. Visszahúzódó (főként az első két óvodás évben), éjjel gyakran felriadó, a biztonságot feltűnően kereső kisgyermek volt.
tA Szakértői Bizottsághoz védőnői javaslatra mentünk 3 évesen, ahol pár perces megfigyelés után azonnal SNI- kódot kapott, illetve azt a véleményt, hogy a közösségbe kerülés nagyjából javít majd valamit a problémán, valamint heti 2 óra logopédiai foglalkozásra rendelték, melyet az óvodai logopédustól kapott. A beszéde ugyan fejlődött, de az alap problémák (lassú,bonyolult beszéd, rossz artikuláció, intonáció) nem változtak. A 4,5 évesen történt felülvizsgálaton továbbra is sajátos nevelésűnek véleményezték. Megjegyzésként elmondható, hogy a vizsgálaton olyan feladatokat kapott, melyeket az első osztályos tankönyvek első félévi anyagaiban, vagy még ott sem látunk, ennek ellenére ezeknek zömét, néhányat kisebb hibákkal megoldotta. Különösebb tanácsot nem kaptunk, személyesebbb hangvételű konzultációra nem volt lehetőségünk, ezért külön időpontot kértem a gyermeket vizsgáló gyógypedagógustól, aki összeállított egy hosszabb listát fejlesztő könyvekből, melyekből itthon foglalkozhatok vele. Ezt meg is tettem. A hetekkel később megérkező írásos szakvéleményben a további logopédián kívül magánúton megoldandó mozgásterápiát javasoltak, melyről azonban nem írtak bővebbet sem a konkrét módszereket, sem pedig a lehetőségeket illetően. Ezt követően kezdtem informálódni a létező terápiákról és az alapozó terápia mellett döntöttem. Ebben a fejlesztésben kisfiam 5 éves korától 2 éven át részesült. Az óvodai nagycsoportra rendeltek ki utazó gyógypedagógust az óvodai logopédus helyett.
Véleményünk szerint az alapozó terápia hozta meg végül a látható eredményt, amely nem csupán a beszédében, de a rajzaiban, viselkedésében, társas kapcsolataiban is megmutatkozott. A terápiát mindvégig nagyon szerette, szívesen járt a foglalkozásokra. Ügyességi játékokban (labda, ugrálókötél, mászókázás) jelentősen javult, a minden fórumon elvárt emberrajzokban, de egyéb, szabad ábrázolásokban, rajzok kompozíciójában is utolérte korát. Verstanulási képessége is nagyban fejlődött. Beszéde felgyorsult, artikulációja teljesen korrigálódott, és bár személyiségéből eredően megfontolt, analítikus gondolkodású gyerek, képes lett világosan, a lényegre sokkal jobban koncentrálva fogalmazni, környezete számára mondanivalója követhető, kifejezőkészsége rendben van, szókincse nagyon gazdag.
A 3 évig fennálló SNI státuszt egy év alapozó torna után 6 évesen törölték. A fent leírtakat az első osztályos értékelése is visszaigazolta, valamennyi felmérője 90-100 % között mozog, szavalóversenyen és szépíró versenyen vett részt, hangszeren kezdett játszani nagy örömmel. Az iskolai közösségben kimondottan barátkozó, közösségi feladatokat vállal, a pedagógusok szerint is társai szeretik őt. Az ismeretlen helyzetekhez, feladatokhoz kifejezett kíváncsisággal és önbizalommal áll.

Kedves Zsuzsi, és Szilárd!
Ezúton is szeretnénk kifejezni hálánkat, amiért 2 éven át segítettétek mindennapjainkat. Elhivatottságotoknak, szakértelmeteknek, végtelennek tűnő türelmeteknek köszönhetjük hogy két kisfiunk könnyebben vághat neki az életnek.
Emlékszem, mikor odakerültünk hozzátok, a dührohamok, hisztik uralták a mindennapjaikat. Egyfolytában lábujjhegyen jártak, utáltak rajzolni és kézműveskedni, a fociedzésen a labda helyett a levegőbe- vagy a saját lábukba rúgtak, figyelmetlenek voltak, nem tudtak megtanulni hintázni, sőt a kisebbik gyermekünk három és fél évesen még beszélni sem tudott. Az első, amit megtapasztalhattunk, hogy kisfiunk kb. 3-4 hónap torna után elkezdett tisztán beszélni. Ekkor kezdett megtanulni beilleszkedni a közösségbe és baráti kapcsolatokat kialakítani.
Ma már mindketten egyre szebb és szebb rajzokat és kreatív dolgokat készítenek nekünk, szinte minden nap. Imádnak hintázni, jelentősen csökkent a dührohamok száma, és elmúlt a lábujjhegyen járás is. Sokat sportolnak, és sikeresek abban is.
Nektek még egyszer őszintén köszönünk mindent, és minden szülőnek jó szívvel ajánljuk a Kerek-Világ Házat, aki szeretné könnyebbé tenni gyermeke jövőjét.
Üdvözlettel: Csilla és Miki

Minden jog fenntartva kerekvilaghaz.hu © 2017 | Created by